A legtöbben, ha az Erasmus szót meghallják, valószínűleg nem a tanulás jut először az eszükbe, hanem a végtelen bulizás, ismerkedés, evés és ivás. Na, most így, hogy már nyakig benne vagyok az Erasmus-életben, mindent meg tudok cáfolni. Kétségkívül az ismerkedést emelném ki először, hiszen minden nap, minden héten rengeteg új emberrel találkozom, azt hiszem ezt élvezem a legjobban. Azonban van egy fontos tényező, a tanulás része. Személy szerint különleges helyzetben vagyok, hiszen mesteres hallgatóként alapszakos tantárgyakat vettem fel Valenciában, hiszen csak így tudtam angolul tanulni a pszichológiát. Nagyon sok mindent tanultam már otthon, azonban angolul némi kihívást okoz a pszichológia, de egyenlőre minden akadályt sikeresen megugrottam. A magyar és a spanyol pszichológus képzés rendszerében sok különbséget fedeztem fel ez alatt a rövid idő alatt.
Elsőként kiemelném az órák hosszát, és a felépítést. Egy tárgy összesen 4 órát foglal magában, míg otthon egy tárgyra jut 1,5 óra. Nekem 4 pszichós órám van, az ötödik órám a spanyol kurzus. Sokat vagyok bent egyetemen, de nem bánom, mert személyes oktatás van ez alatt a nehéz időszak alatt is. Az órák felépítése sokszor okoz nekem bosszúságot. Az egyik tanárunknál az a szokás, hogy szó szerint ledarálja az anyagot 20 perc alatt, majd kiad egy feladatot, amit az órákon kellene megcsinálni, tehát legalább 2,5 hétig nem veszünk új anyagot, és ezt a feladatot órán kell(ene) megcsinálni. Én jelezni szoktam, hogy nem tudok hangzavarban dolgozni, így általában ezeket a beadandókat itthon szoktam megcsinálni. Dühítő, hogy 1 hónapon keresztül veszünk 1 anyagot, míg otthon hozzá vagyok szokva, hogy 14 héten keresztül minden héten új anyaggal ismerkedünk meg. A másik szembetűnő különbség az az órai munka-órai csoportmunka-beadandó-házifeladat- külön csoport munka mennyisége. A másik 3 tárgy esetében hétről hétre kell készülnöm valamilyen beadandóval, amit elő kell adni, mindig mindent megbeszélünk a tanárral. Számomra ez a rendszer a gimnáziumra emlékeztet, hiszen ott volt ilyen szisztematikus rendszer. Amit elismerek ebben a folyamatban, hogy a tanárok gondolkodásra bírnak bennünket, és minden órán beszélnünk kell, ami nem utolsó sorban az angoltudásomat is fejleszti. Azt kell, hogy mondjam, hétközben nagyon leterhelnek az egyetemi munkáim, plusz a pécsi tárgyakat is teljesítem, ahogy csak tudom, de ezt én választottam magamnak.
Összességében elmondható, hogy a nagy leterheltség ellenére jó bejárni az egyetemre, ismerkedni más kultúrákkal. Ennek ellenére hétközben sem áll meg az élet, sokszor szoktunk esténként a barátaimmal elmenni vacsorázni, vagy éppen kiengedni a gőzt egy pohár Sangria mellett. A következő blogban a valencai életről olvashattok pár gondolatot. :)
