Hihetetlen, hogy máris vége! Hiszen még csak most kezdődött el. Teljesen hihetetlen, hogy pontosan 5 hónappal ezelőtt indultam útnak, most pedig várom a bécsi reptéren a telekocsit, hogy hazáig vigyen. Sikerült-e lezárni ezt az 5 hónapot? Nem. Azonban nagyon méltó befejezést adtunk a kalandunk befejezésére.

A vizsgák után az első dolgunk volt egy autót bérelni, és egy utolsó road tripre menni. Bár most nem aludtunk egyik városban sem, korai indulással ismét nagyon csodás helyekkel ismerkedhettünk meg, és a naplemente után mindenki kényelmesen ki tudta pihenni az adott nap fáradalmait. Számomra a hétvége fénypontja El Garbí volt, ahol közösen, jókat beszélgetve nézhettük a naplementét.

A hétfői nap már a pakolásé volt, hiszen kedden délután indultam a majd 30 órás útnak. Egy kellemesen átbeszélgetett baráti estét az utolsó napfelkeltével koronáztuk meg. Sajnos már kora reggel el kellett köszönnöm pár barátomtól, ami érzékenyen érintett. A Covid miatt hosszú útvonalon jutok csak haza: Valencia-Madrid-Bécs-Pécs. Nem mondom, hogy e sorok írása alatt nem vagyok fáradt, de a rengeteg emlék és közös élmény csak megdobogtatja a szívemet, még ha pár könnycsepp is legördül. Nem tudnék nagy, érzelmes mondatokkal elbúcsúzni, hiszen most még nehéz mindent feldolgozni. 

Egyszerűen köszönöm Valencia, hamarosan találkozunk!