Hihetetlen, hogy máris vége! Hiszen még csak most kezdődött el. Teljesen hihetetlen, hogy pontosan 5 hónappal ezelőtt indultam útnak, most pedig várom a bécsi reptéren a telekocsit, hogy hazáig vigyen. Sikerült-e lezárni ezt az 5 hónapot? Nem. Azonban nagyon méltó befejezést adtunk a kalandunk befejezésére.

A vizsgák után az első dolgunk volt egy autót bérelni, és egy utolsó road tripre menni. Bár most nem aludtunk egyik városban sem, korai indulással ismét nagyon csodás helyekkel ismerkedhettünk meg, és a naplemente után mindenki kényelmesen ki tudta pihenni az adott nap fáradalmait. Számomra a hétvége fénypontja El Garbí volt, ahol közösen, jókat beszélgetve nézhettük a naplementét.

A hétfői nap már a pakolásé volt, hiszen kedden délután indultam a majd 30 órás útnak. Egy kellemesen átbeszélgetett baráti estét az utolsó napfelkeltével koronáztuk meg. Sajnos már kora reggel el kellett köszönnöm pár barátomtól, ami érzékenyen érintett. A Covid miatt hosszú útvonalon jutok csak haza: Valencia-Madrid-Bécs-Pécs. Nem mondom, hogy e sorok írása alatt nem vagyok fáradt, de a rengeteg emlék és közös élmény csak megdobogtatja a szívemet, még ha pár könnycsepp is legördül. Nem tudnék nagy, érzelmes mondatokkal elbúcsúzni, hiszen most még nehéz mindent feldolgozni. 

Egyszerűen köszönöm Valencia, hamarosan találkozunk!

Az Erasmusom végére érve összeszedtem pár tippet, ami hasznos lehet a következő kiutazó nemzedéknek, legyen szó Valenciáról, Spanyolországról vagy bármelyik országról! Természetesen ez csak az én meglátásom, tapasztalatom, észrevételem, minden ország-város más Erasmus diákja más-más tapasztalatokkal rendelkezik. Egyéb kérdés esetén bátran keress (ha olvasod ezt a posztot), megpróbálok a legjobb tudásom szerint válaszolni! Most pedig jöhetnek a tippek!

1. Ha megtörtént az elhatározás, hogy Te külföldön fogsz tanulni, a lehető leghamarabb próbáld a papírmunkákat elintézni! A fogadó, illetve a saját egyetemed oldalán tudsz tájékozódni, de érdemes felvenni a kapcsolatot volt Erasmus diákokkal! Sokkal jobb lesz úgy tervezni az utad, hogy a kötelező le van tudva (én már csak tudom J)!
2. Lakhatás: lakás keresésénél érdemes úgy gondolkodni, hogy az lesz a Te otthonod! Ahova hazamész egy fáradt nap után, ahova áthívod a barátaidat, ahol nyugalmat lelsz. Ez nem egy egyszerű szállás, hogy csak aludni jársz haza, mint egy nyaraláson. Ezt kell megérteni! Illetve a másik tanács, hogy érdemes pár nappal előbb kiutazni, megszállni egy hostelben/hotelben/Airbnb-ben, és megnézni a potenciális lakásokat!
3. Létszám a lakásban: 5 hónapnyi együttlakás 4 idegen emberrel arra tanított meg, hogy jobb a kevesebb létszám az együttélés szempontjából. Persze elsülhet jól a dolog, hogy iszonyat jófej, kedves, barátságos emberekkel sikerül összeköltözni, de történhet úgy is, mint az én esetemben, hogy oda nem figyelő, egyáltalán nem figyelmes és barátságos embereket kapsz. Ez sajnos mindennapi bosszúságokat szül, ami nem éppen egy kiegyensúlyozott életmódot eredményez. Személy szerint sok összetűzésem volt a lakótársakkal, de visszagondolva ennél rosszabb is lehetett volna!
4. Tanulás: amire érdemes időt és energiát fordítani, az az adott ország nyelvének elsajátítása. A legtöbb egyetem biztosít ingyenes lehetőséget nyelvtanulásra, így történt velem is, hogy sikeresen teljesítettem az A1-es spanyol kurzust, így otthon tudom folytatni a már megelőlegezett tudásomat. Természetesen fontos bejárni az órákra, odafigyelni az órákon, hiszen a vizsgaidőszak nagyon hamar eljön (szintén saját példa J).
5. Pénz: nagyon hamar nagyon sok pénzhez jutsz az ösztöndíj által. Érdemes a lakás bérleti díját félretenni, és a maradék pénz esetén pedig egy költségvetést tervezni. Kövesd nyomon mindig mire költöttél, hiszen nagyon hamar nyoma fog veszni az eurónak, ha nem figyelsz oda!

+1: Bár úgy tűnhet sok mindenre kell odafigyelni az Erasmus előtt/alatt, a legegyszerűbb tanács az, hogy ÉLVEZD! El kell engedni minden problémát és negatívumot, arra kell koncentrálni, hogy egy nehézség következtében a megoldást kell megtalálni, nem pedig a negatívumokat erősíteni. Az Erasmus egy csodálatos lehetőség, és az idő repül, így tényleg minden napját meg kell csodálni, és élvezni kell!

Ahogy az előző posztomból kiderült, a legtöbben hazautaztunk az ünnepekre. Azonban már fejben készültem a visszatérésre, hiszen tudtam, nagyon nehéz hetek fognak előttem állni. Megszervezni a visszautat sem volt egyszerű, én a már jól bevált frankfurti átszállást választottam, szerencsére minden a legnagyobb rendben volt az úton, sikeresen visszaérkeztem Valenciába január 6-án. Nem mindenki volt ilyen szerencsés a barátaim közül, hiszen a madridi havazások miatt többen csak pár nappal később tudtak repülőre ülni. Szerencsére mindenki épségben landolt Valenciában.

Az én egyetememen január 7-20-ig tart a vizsgaidőszak. 4 vizsga vár rám, és a sorokat írva már kettőt a hátam mögött tudhatok. Viszont a következő pár nap nagyon húzós lesz, de igyekszem csak a végeredményre koncentrálni, és várni a január 20-at. Milyen volt visszatérni? Egyszerre voltam boldog és szomorú.

A repülőgépről letekintve felismertem az utcákat, a nevezetességeket, minden egy élő térképpé vált. Ez okozta számomra a boldogságot, hogy 4 hónap után az otthonomnak tudom mondani Valenciát, hiszen otthonosan mozgok, természetessé vált a kinti élet. Időjárás szempontjából is megérte visszatérni, hiszen 10-15 fok között mozog a hőmérséklet. Örömmel töltött el a napsütés, a spanyol emberek hangja és Valencia látványa. A lakásba érve azonban csökkent a lelkesedés, hiszen nagyon le van hűlve a lakás, iszonyatosan hideg volt 1 hétig az egész lakásban. Próbáltam befűteni a kis hősugárzómmal, de többnyire a vastagabb ruháim tartottak életben. A napsütéses érkezés után 4 nap zápor-zivatar következett, és nem lehetett kimenni egyet sétálni sem. De ennek a zord időjárásnak is vége lett, azóta süt a nap, így délutánonként szoktam sétálni a parton, hiszen feltöltődök testileg-lelkileg.

Nehezen viselem ezt a pár hetet, hiszen a vizsgaidőszak miatt sokkal kevesebbet vagy szinte egyáltalán nem találkozom a barátaimmal, a 4 fal között gubbasztok a laptopom felett. Így hát nem indult könnyen a január, de bízom benne, hogy egy sikeres vizsgaidőszak után tökéletes utolsó napok várnak rám!

Az őszi „erasmuos csapatnak” szerintem mindig egy óriási dilemma a karácsony. Utazzak haza? Megéri? Maradjak? Ha maradok, kivel töltöm az ünnepeket? Ezek a kérdések bennünket is foglalkoztattak, azonban hosszú mérlegelés után a baráti társaságunk bevállalta az utazást, és hazatértünk az ünnepekre. Nagyon nehéz döntést kellett meghoznunk, hiszen rengeteg kockázatot vállaltunk, de úgy döntöttünk, megéri meghozni ezt az áldozatot, hogy a szeretteink között töltsük az ünnepeket.

Ma december 21-én hajnalban érkeztem meg az otthonomban. December 20-án, 9.30-kor indultam útnak, mégpedig a következő útvonalon: Valencia-Frankfurt-Budapest. A reptereken szerencsére minden rendben ment, a sok ember ellenére mindenki a jelenlegi szabályok betartásával közlekedett. Frankfurtban várt rám egy közel 6 órás várakozás, amely bár gyorsan eltelt, nem ismételném meg újra. A budapesti ellenőrzés során nem kerültem karanténba, hiszem munkavállalói papírt tudtam felmutatni. Az éjjeli órákban érkeztek meg értem a szüleim, és indultunk is haza, ahol várt már a rántott hús, amit előre megrendeltem.

Így egy nap után megbizonyosodtam arról, hogy jó döntést hoztam az utazással kapcsolatban. Jó lesz itthon tölteni egy kis időt, feltöltődni, hiszen januárban egy hosszú vizsgaidőszak vár rám Valenciában. Boldog karácsonyt!

Többször fejtegettük a barátaimmal, milyen lenne az életünk Covid nélkül. Vajon akkor is találkoztunk volna itt Valenciában? Vajon akkor is ennyi program lenne a hátunk mögött, mint amennyi mindent már átéltünk? A mobilitás elején jobban foglalkoztatott a mi lenne, ha nem lenne Covid kérdés, de szerencsére kihoztuk a jelenlegi helyzetből a legtöbbet. Így, a vége felé közeledve, azonban újra eljátszadoztam a gondolattal, hogy mi történt volna másképp?

Elsőként az iskolai életet mutatom be. A Covid-mentes életben más lenne az órarendem. A Practicum nevű tárgyamat tudnám teljesíteni, amely annyit takar(hat), hogy különböző intézményekbe látogatnánk el, és igyekszünk körbejárni a pszichológia sokszínű területét. Kiutazások előtt ezt a tárgyat vártam a legjobban, hiszen otthon nem volt még gyakorlatom, és így lehetőségem nyílt volna megismerkedni a spanyol pszichológia rejtelmeivel. Ha nem lenne Covid, lennének az iskolában padok, ahol egymást tudnánk megismerni a szaktársainkkal. Több csoportmunka lenne az órán, hiszen nem kellene tartani egymással a távolságot. Azt hiszem, ezt sokkal jobban élvezném, hiszen most a távolságtartás miatt van egy idegen érzésem a tanárok, diákok és maga az iskola felé.

Azt gondolom, a legnagyobb változás a szociális életemben lenne. Mint mindenki, mi is a bulikat hiányoljuk a legjobban. Egy áttáncolt éjszaka után én mindig feltöltődve érzem magam, még ha a másnap nem mindig sikerül energiadúsan. A kijárási tilalom eltörlése annyit jelentene, hogy a napfelkeltét minden nap a partról néznénk, hiszen az éjszakázás után biztosan ott pihennénk meg. Ha nem kellene távolságot tartani, a bárokban lehetne 10-15-en egy asztalhoz tömörülni, ismerkedni, beszélgetni, egymást taposni a következő italért sorban állás közben. Ez azért hiányzik. A bulizással úgymond többféle bosszúság is jár, mint hogy például leöntenek alkohollal, de sokszor már azt kívánom, vajon mikor fog ez újra megtörténni.

Tervben volt természetesen Spanyolország bejárása is. Minden vágyam volt Barcelona, Madrid, Sevilla, Mallorca bejárása, azonban ez sajnos nem sikerült. De nem csüggedek, hiszen ezekre a helyekre nagyobb magabiztossággal tudok majd elutazni.

Egyáltalán nem lehet okom panaszkodni. Nagyon sok mindent engedett nekem a Covid itt az Erasmus alatt, amiért hálás vagyok. Így azt érzem, hogy többet adott, minthogy elvett volna.

Augusztus 26. Ezen a napon indult az én Erasmus történetem. Ekkor teljesen elképzelhetetlennek tűnt, hogy október…november…december legyen. És ma mégis december első napjára ébredtem. Egyszerűen próbálom keresni a megoldást, hogy mikor rohant el ennyire az idő, és miért. Ilyenkor szerintem a legtöbb Erasmus-diák fejében megfordul a következő mondat: vajon mindenre volt időm? Voltam mindenhol? A válasz természetesen nem. Diákként, sosincs mindenre időm, illetve nem is tudtam eljutni mindenhova. Azonban! Én azt értékelem, ahova eljutottam! Rengeteg várost tudtam felfedezni, nagyon sok ételt kipróbáltam, sok kocsmát megjártam, és még több emberrel beszélgettem, szereztem barátokat. Természetesen még nincsen vége a kalandomnak, azonban az iskola most jóval nagyobb szerepet fog betölteni az életemben: következik a vizsgaidőszak!

Szokás mondani, hogy minden rosszban van valami jó. Ugyanez fordítva is igaz, ami sajnos a múlt héten velem is megtörtént. Múlt hét hétfőn óriási fogfájdalomra keltem, amit már akkor éreztem, hogy nem fog elmúlni egy fájdalomcsillapítótól. Egy kedves ismerősömön keresztül jutottam el Valencia egyik legszebb fogászati rendelőjébe, ahol majd kezelnek engem. December 10-én kezdődik meg a fogam helyreállítása, addig antibiotikumot kell szednem. Ebben az egy hétben azt hiszem megéltem az Erasmus legmélyebb pontjait, hiszen itthon voltam, jóformán egyedül, nagy fájdalmak között. Nem tudtam a tanulmányaimra összpontosítani, a barátaimmal találkozni, hiszen ágyhoz voltam kötve. Azóta, dolgozik az antibiotikum, és jól érzem magam újra, készen állok a következő 2 hónapra!

A jelenlegi korlátozások miatt nem lehet elhagyni Valencia tartományát. Ez a mi kis csapatunkat jelentősen befolyásolta, hiszen Mallorca volt a következő célunk. Nagyon rizikós lett volna elutazni, így megegyeztünk, hogy maradunk Valenciában, és felfedezzük a környezetünket.

Ez az utazás összesen két napot foglalt magába, de sikerült megnézni 5 várost. Szombat reggel korán indultunk útnak, első állomásunk Xatíva vára volt. Csodálatos kilátás tárult elénk, majd egy kiadós vártúra után napsütésben ittuk meg a reggeli kávénkat. Második állomásunk Alteába vezetett, ahol én már jártam pár hónappal ezelőtt, de a kis csapatunkkal teljesen más élményeket szereztünk. Nagyon sokat sétáltunk a parton, a lenyűgöző látványban millió és egy képet készítettünk, hogy legyen mire emlékeznünk. Általában az ilyen utazások nem éppen a kiadós étkezésekről szólnak, azonban megtaláltuk Altea legfinomabb hamburgerezőjét. Mivel a naplementébe csúszott át a vacsoránk, beszippantva az utolsó napsugarakat indultunk Benidormba, ahol a szállásunk volt.

A legcsodálatosabb kilátással rendelkező szállodát sikerült lefoglalnom. Tengerparti szállodában tölthettünk el egy éjszakát, ahol a 18. emeleti apartmanból lélegzetelállító kilátás tárult elénk mind éjszaka, mind pedig nappal. A legtöbb időt mindvégig a teraszon töltöttük a társasággal, hiszen ilyen látkép ritkán tárul az ember elé. Ennek az élménye másnap reggel fokozódott, amikor november végén a 25 fokos napsütésben a tengerparton fogyasztottuk el a reggelinket.

A napunk utolsó két célpontja Guadalest és Calpe volt. A calpe-i naplementét már nagyon sok barátunk Instagram posztjából láttuk, így ez a program volt a nap attrakciója. Peñon d'Ifach, azaz a calpei szikla az a híres nevezetes helyszín, ahonnan lélegzetelállító látvány tárul a városra. Azonban szó szerint sziklás út vezetett felfelé, ahol kifeszített kötelek segítségével tudtál felérni a csúcsra. Nekem az út felénél nagyon halálfélelmem volt, így vissza kellett forduljak egy biztonságosabb helyre, hiszen amennyire gyönyörű volt a naplemente, annyira volt félelmetes számomra az a kiszolgáltatott helyzet. Mindenesetre nagyon meghatározó élményként könyvelem el ezt a sziklamászást, hiszen sosem voltam még hasonló helyzetben.

Ez a két nap nagyon meghatározó szerepet töltött be a valenciai kalandom során, amelyet az itt szerzett barátoknak köszönhetek. Hálás vagyok értetek, és a sok boldog pillanatért, amit együtt élünk át!

Pontosan egy hónappal ezelőtt indultunk útnak a mi kis magyar csapatunkkal Andalúziába. Az ötlet onnan jött, hogy hosszú hétvége volt Spanyolországban, így gondoltuk, nem szeretnénk Valenciában maradni. Bár csütörtök hajnalban indultunk, szerda este még a városok között vaciláltunk és szerveztük meg a programot, szállást, nagyon-nagyon jól sikerült ez az utazás, ahol 3 várost sikerült meglátogatni: Cordoba, Malaga és Granada volt az útiterv.

Csütörtökön Cordobában kezdődött a nap. Parkolás után gyalog tudtuk bejárni a főbb nevezetességeket, mint az Alcazar, Roman Bridge, és számomra a leggyönyörűbb hely a Mesquita templom. A látványosságok között volt időnk felfedezni Cordoba utcáit, amelyek több ezer évnyi történelmet láttatnak magukban.

Az estét már Malagában töltöttük, és egy kellemesen átbulizott éjszaka után pár órás alvással a nyakunkba vettük szombat reggel Malaga belvárosát. Első utunk az Alcazabába vezetett, amely egy mór erődítmény. Csodálatos látvány tárult elénk. Sajnos a Gibralfaro vár kimaradt, de cserébe Malaga utcáit tudtuk felfedezni, ahol La Manquita katedrálist és Picasso szülőházát is láthattuk kívülről. Nagyon szerethető és turistaközpontú város Malaga, így biztosan vissza fogok még ide térni felfedezni a nem látott rejtett helyeket. A délután folyamán egy sziklás tengerpartot választottunk pihenés gyanánt, majd este visszatértünk a szállásunkra, ahol megint csak egy jó hangulatú este vette kezdetét.

Harmadik napunkon Granada felé vettük az irányt, azonban egy rossz navigálásnak köszönhetően egy csodálatos partszakaszra kanyarodtunk, amely az utazás egyik kiemelkedő emléke lett. Ez a sziklás partvidék remek lehetőséget nyújtott egy kis búvárkodásra, azonban én csak kívülről szemléltem a bátor barátaimat, akik beleugrottak a vízbe. Kis kalandunk után már tényleg Granada felé vettük az irányt, ahol a belvárost fedeztük fel, majd egy csodálatos naplementében volt részünk a város felett.

Utolsó napunk programja volt Granadában az Alhambra. Az ókori Mór Monarchia szent helye, és erődítménykomplexuma volt. A Granada felett lévő dombon álló, 140 ezer m2 terület három részből áll: a Nazrid palota, az Alcazaba, valamint a Generalife. A napunk hátralevő részét a hazautazás jelentette, amely szintén nagyon jó hangulatban telt. Mindenki beszámolt a számára leginkább kiemelkedő emlékekről. Ilyen utazásban még nem volt részem, de megegyeztünk, hogy hamarosan újra a nyakunkba vesszük Spanyolországot!

Amikor kiderült, hogy elnyertem az Erasmus ösztöndíjat, tombolt a koronavírus. A környezetem nagyon szkeptikusan állt a kiutazásomhoz, sokan nem hittek benne, hogy ki tudok repülni Valenciába. Bennem egy másodperc erejéig sem merült fel, hogy ne itt töltsem ezt a félévet, valamiért hittem benne 100%-an. Így is lett, több, mint két hónapja Valenciában töltöm a mindennapjaimat. Vajon milyen is az élet a koronavírus alatt? Hogyan élem meg, hogy egy világjárvány közepén próbálkozom a külföldi élettel?

A válasz nagyon egyszerű: úgy töltöm a mindennapjaimat, mint otthon, csak maszk van rajtam 0-24-ben. Ugyanúgy járok iskolába, edzeni, bevásárolni, vásárolni, és a barátaimmal együtt esténként a nyakukba vesszük a várost. Valami azonban megváltozott ezen a héten…

Sajnos sorozatosan olvastam a híreket, hogy Spanyolországban több tartomány is határzárat hirdetett, de Valencia városnevét sosem olvastam. Boldog is voltam, hogy erre nem került sor, azonban volt egy megérzésem, hogy ez nem fog így maradni a közeljövőben. Múlt hét szombaton (10.24) lépett hatályba az éjszakai kijárási tilalom. Ez annyit tesz, hogy 0.00-6.00-ig nem szabad az utcára lépni. Kihasználva az utolsó alkalmat, elmentünk egy közös sörözésre a barátokkal, és 23.30-kor szomorúan váltunk el egymástól, tudván, hogy mindenkinek haza kell érni időben, és innentől kezdve erre is számíthatunk. Bevallom, nagyon furcsa érzés fogott el, hiszen eddig erre nem volt példa, hogy el kell köszönnünk egymástól, mert egy adott időre haza kell érnünk…talán utoljára általános iskolában fordult elő utoljára.

A hét elején (10.26) már a konditermekben is kötelező volt a maszk használata, eddig csak az húzta fel, aki szerette volna. Természetesen az utcán már elengedhetetlen a maszk viselése, teljesen hozzászoktam már ehhez a kiegészítőhöz. Azonban ma este (10.29) jött a fekete leves, miszerint holnaptól Valencia határait is lezárják. Rettenetes csalódás ért, hiszen rengeteg utazást terveztem, és valószínűleg ezek már nem fognak megvalósulni, bár még bármi megváltozhat. Azt gondolom, hogy volt 2 hihetetlen hónapunk, amikor egy világjárvány közepette tudtuk kihasználni az időnket Valenciában és környékén, megadatott az, hogy utazhattam különböző városokba, jártam Andalúziában, azonban most az élet riadót fújt. Természetesen nem adom fel, nagyon hiszek abban, hogy idén még lesz lehetőségem utazni, de értékelem azt, hogy nem teljes kijárási tilalom van, tudok járni iskolába, boltba, és ami a legfontosabb: láthatom az itt szerzett barátaimat, hiszen együtt fogjuk átvészelni a ránk váró időszakot.

Már az előző bejegyzésemben fejtegettem, hogy az Erasmus nem csak az önfeledt bulizásról szól, igenis vannak kötelezettségeim, mint diák. Ez a bejegyzés erről fog szólni, hogy miként is töltöm a napjaimat Valenciában.

A hét első fele inkább a suliról szól. Már hétfő reggel 8-tól indul a hét, hiszen a pécsi órákon szeretek részt venni, így újra a szaktársaimmal tudok lenni virtuális módon. Többnyire hétfőnként és keddenként tartunk a csoportmunkákkal kapcsolatosan meetingeket, ez mindig nagyon jó hangulatban szokott telni, azért hiányoznak a kognitívos arcok. A hétfői napot szeretem a legjobban, délutánonként szoktam spanyol kurzusra járni. A nyelviskola a belváros közepén található, így mindig a csodálatos épületek között térek be az órámra. Nagyon aranyos és kedves tanárunk van, mindig izgalmas és tartalmas spanyol órákat szokott tartani. Általában hétfő este városnézést szoktam tartani, hiszen a naplementében tudom felfedezni a várost, hétről hétre jobban szerelembe esek Valenciával. Kedd a leghosszabb napom, 3 órám van az itteni egyetemen, majd este egy neuropszichológia kurzus vár rám Pécsről. Napközben a lyukas órákat igyekszem hasznosan eltölteni, edzeni szoktam eljárni a közeli edzőterembe, itt gyűjtök energiát a nap további részéhez. A szerdára és csütörtökre is inkább az iskola a jellemző, de a délutánok általában szabadok. Ide minden héten sikerül valami programot szervezni, legyen az városnézés, bárok látogatása, kávézás a barátaimmal, társasjáték estek. Tulajdonképpen már csütörtök reggel megkezdődik a hétvége, amit a legjobban várok, hiszen ha hétvége, akkor kirándulás!! Igyekszünk minél több helyet meglátogatni a barátaimmal, következő nagyobb állomásunk Mallorca lesz, ha a vírushelyzet is megengedi, reméljük a legjobbakat. Ha éppen nem kirándulok, pihenéssel, főzéssel, takarítással, tanulással töltöm a napokat. Igyekszem feltöltődni a következő hetekre, mert sokszor érzem magam fáradtnak a korai kelések miatt.

Úgy gondolom, az életem nem sokkal változott meg itt Valenciában, hiszen otthon is szeretek napi és heti rutint követni, amihez itt is ragaszkodom. Természetesen otthon kevesebbet fedezem fel a környezetemet, de egy Erasmus alatt egyszerűen nincs pihenés. Október vége felé érzem, hogy kevés ez a 4,5 hónap. Nap, mint nap bővül a bakancslistám, remélem január végére sikerül a legtöbb tételt kipipálnom!