Ahogy az előző posztomból kiderült, a legtöbben hazautaztunk az ünnepekre. Azonban már fejben készültem a visszatérésre, hiszen tudtam, nagyon nehéz hetek fognak előttem állni. Megszervezni a visszautat sem volt egyszerű, én a már jól bevált frankfurti átszállást választottam, szerencsére minden a legnagyobb rendben volt az úton, sikeresen visszaérkeztem Valenciába január 6-án. Nem mindenki volt ilyen szerencsés a barátaim közül, hiszen a madridi havazások miatt többen csak pár nappal később tudtak repülőre ülni. Szerencsére mindenki épségben landolt Valenciában.
Az én egyetememen január 7-20-ig tart a vizsgaidőszak. 4 vizsga vár rám, és a sorokat írva már kettőt a hátam mögött tudhatok. Viszont a következő pár nap nagyon húzós lesz, de igyekszem csak a végeredményre koncentrálni, és várni a január 20-at. Milyen volt visszatérni? Egyszerre voltam boldog és szomorú.
A repülőgépről letekintve felismertem az utcákat, a nevezetességeket, minden egy élő térképpé vált. Ez okozta számomra a boldogságot, hogy 4 hónap után az otthonomnak tudom mondani Valenciát, hiszen otthonosan mozgok, természetessé vált a kinti élet. Időjárás szempontjából is megérte visszatérni, hiszen 10-15 fok között mozog a hőmérséklet. Örömmel töltött el a napsütés, a spanyol emberek hangja és Valencia látványa. A lakásba érve azonban csökkent a lelkesedés, hiszen nagyon le van hűlve a lakás, iszonyatosan hideg volt 1 hétig az egész lakásban. Próbáltam befűteni a kis hősugárzómmal, de többnyire a vastagabb ruháim tartottak életben. A napsütéses érkezés után 4 nap zápor-zivatar következett, és nem lehetett kimenni egyet sétálni sem. De ennek a zord időjárásnak is vége lett, azóta süt a nap, így délutánonként szoktam sétálni a parton, hiszen feltöltődök testileg-lelkileg.
Nehezen viselem ezt a pár hetet, hiszen a vizsgaidőszak miatt sokkal kevesebbet vagy szinte egyáltalán nem találkozom a barátaimmal, a 4 fal között gubbasztok a laptopom felett. Így hát nem indult könnyen a január, de bízom benne, hogy egy sikeres vizsgaidőszak után tökéletes utolsó napok várnak rám!
