Augusztus 26. Ezen a napon indult az én Erasmus történetem. Ekkor teljesen elképzelhetetlennek tűnt, hogy október…november…december legyen. És ma mégis december első napjára ébredtem. Egyszerűen próbálom keresni a megoldást, hogy mikor rohant el ennyire az idő, és miért. Ilyenkor szerintem a legtöbb Erasmus-diák fejében megfordul a következő mondat: vajon mindenre volt időm? Voltam mindenhol? A válasz természetesen nem. Diákként, sosincs mindenre időm, illetve nem is tudtam eljutni mindenhova. Azonban! Én azt értékelem, ahova eljutottam! Rengeteg várost tudtam felfedezni, nagyon sok ételt kipróbáltam, sok kocsmát megjártam, és még több emberrel beszélgettem, szereztem barátokat. Természetesen még nincsen vége a kalandomnak, azonban az iskola most jóval nagyobb szerepet fog betölteni az életemben: következik a vizsgaidőszak!

Szokás mondani, hogy minden rosszban van valami jó. Ugyanez fordítva is igaz, ami sajnos a múlt héten velem is megtörtént. Múlt hét hétfőn óriási fogfájdalomra keltem, amit már akkor éreztem, hogy nem fog elmúlni egy fájdalomcsillapítótól. Egy kedves ismerősömön keresztül jutottam el Valencia egyik legszebb fogászati rendelőjébe, ahol majd kezelnek engem. December 10-én kezdődik meg a fogam helyreállítása, addig antibiotikumot kell szednem. Ebben az egy hétben azt hiszem megéltem az Erasmus legmélyebb pontjait, hiszen itthon voltam, jóformán egyedül, nagy fájdalmak között. Nem tudtam a tanulmányaimra összpontosítani, a barátaimmal találkozni, hiszen ágyhoz voltam kötve. Azóta, dolgozik az antibiotikum, és jól érzem magam újra, készen állok a következő 2 hónapra!